Visszatértek a rohangálós, tömött buszos hétfő reggelek.
De hé, nem is baj.
Nem tudtam időben indulni, meg hajat is mostam, kilóméterhosszú sorok voltak a bérlethez, mégis úgy néz ki, beérek.
Hogy miért?
Bevonzom a jót.
Hiányzott már ez a vidámság.
-Akkor most már itt hagylak, ok?
-Nee Judit, te ne menj el, mert mindig olyan pozitív vagy és vidám.
-Hát jó.
Szóval így történt.
Eszméletlen jó volt a sítábor! Fantasztikus-királyságos!
Sose cseppentem még ilyen jó csapatba. Na jó, talán mikor elkezdtem vizilabdázni, akkor éreztem így.
Az elején kicsit aggódtam, mert kedves *nem fogom a gúnyneveidet használni* barátunk kevéssé mutatott be a megfelelő embereknek, és hiába könyörögtem, Bence se.
Aztán a szobában viszonyleg hamar elfogyott az első üveg pálinka, és minden a helyére került :)
Az az érdekes, hogy velem azok is jóban lettek, akik a többiekkel annyira nem... és persze tőlem vártak megerősítést egy pohár rumos-kóla (kólás-rum) mellett.
/Do you dream of me kissing you?- ez szól a fülemben. Visszakaptam a mobilom, szóval újra szól a Nouvelle Vague a fülembe bele :)/
Mégsem érek be. Mindegy, vidámság van, és marad.
Artúr, nem bánom, ha felhívsz :)
Petrám, köszi az ajándékot!
Többiekkel úgyis találkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése