Anya és anya

Anya és anya között is van különbség rendesen.
Mondják, hogy mindegyik így szereti a gyerekét, meg úgy szereti a gyerekét... oszt' mégse.

Lehet, hogy van, aki kevésse szereti a sajátját, mint mások?

Tegnap a villamosra felszállt egy fiatal nő 2 kékszemű angyalkával. Iskolába vitte őket.
Persze tömegnyomor volt, mert nem is lehetne másképp. Az anyuka úgy oltalmazta pici gyerekeit, hogy össze ne nyomják őket. Közben valami megnyugtatót suttogott a kislány fülébe, aki így mosolyogva tűrte a megpróbáltatásokat.

Itt ez a másik. Ugyan úgy 2 gyerekkel. Kissebbik - még babakocsisn- arcán nagy piros folt, küzd a sapkával, aminek a maddzagja láthatóan vágja az arcát. Órdít.
Az anyuka belevágja a cumisüveget a szájába. A gyerek küzd, fintorog, köpné ki, nem akar inni, de az anya oda se néz, csak az érdekli, hogy csöndben maradjon...
Áh, nem folytatom, az egész kép borzalmas...
Pedig ő is nyilván szereti a lányát.
Remélem.

Barbárok.
Egyszerűen csak barbárok.