Olyan helyeken fájok, ahol korábban még sose.
A buszon ülve csak az járt a fejemben, hogy vajon melyik mozdulat...
Dorka mondta, hogy majd most megtudom. És tényleg. Piszkosul fájt, de csak vigyorogni tudtam, mert kiderült melyik mozdulat.
Állítólag a tetoválás olyan, hogy utána megint vágysz arra, hogy fájjon.
Asszem az életben is sok hasonló van.
27 mondta azt, hogy vonzódik azokhoz, akik leszarják. És tényleg. Így megy ez.
Gergő nem jön Kékesre, de nem akartam engem oltalmazó közeli barát nélkül menni. Artúr válasza az volt, hogy via ferráznak-bicikliznek-hegyetmásznak. Tavasz óta azon sírok, hogy mért nincsenek nekem olyan barátaim, akik eljönnek velem hágótmászni... Nemszámít.
De ilyenkor rá kell jönnöm, hogy van aki eljön velem fesztiválozni, másnap elcsal táncra, elvisz az operába, ritkán kell egyedül ebédelnem stb. A lényeg, hogy annak kell örülnöm, ami megadatott.
_______________________
Úgyis egy olyan ember mellett fogok kikötni, aki megy tökön-paszujon át... Addig meg csak kondiban kell magam tartanom ;)
Ricsivel ma tök jól eltöltöttük a napot, felöőtt megnézni a lakást, utána viszont ment edzésre. Én meg rájöttem, hogy 2 opció van: vagy otthon ülve sopánkodom, hogy senkisenem biciklizik velem, "vaaagy most figyelj" megyek táncra kipurcanni. Ricsi az utóbbira szavazott, és igazat adtam neki.
Megyek szenvedni.
De van olyan szenvedés, ami néha kell, akár egy falat kenyér.
Jó, ha fáj.
____________________________
Nagyon perverz, de erről akkor is egy ismerősünk kijelentése jut eszembe:
"Azt szeretem, ha szúúr."
Ejnye lányok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése