-És Neked mi a véleményed az estéről?
-Hát. Az emberek gyarlók. Van, aki nem értékeli, ha a kezébe kerül a *szakrális jelző* labda, és nem foglalkozik vele, aztán bánkódhat, mikor az kicsúszik a kezéből, és örökre elszáll.
-Ma igazán lírai vagy.
Neee nekem hisztizzéél teee nagy gyerek!
Eljött a pillanat, mikor kettőnknek kellett volna táncolnunk. Nem lépett oda. Én se. Volt köztünk szigorúan egy méter legalább. Ránéztem, hogy most mi lesz? *duzzogó fej* Elnevettem magam. Vigyorogva: most mit nevetsz? És hátat fordított. Édes, nemígymegy ez.
Azért okoztunk károkat egymásban.
-Mi ez a fekete? Gyászolsz?
-Ja, magamat. Normális lettem.
-Cöcöcö
Nobody near us, to hear us or see us.
Nem leszek én az okosabb.
-Judit, menj oda hozzá!
-Kihez?
-Hát Ádámhoz. Nem is a fura, szemüveges sráchoz.
-Dehogy megyek.
-De nézd, milyen...
-Jó, így egészen szánni való. De akkor sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése