Mexikói felé jöttem haza. Azaz csak megyek.
Régen mindig erre jártam. Min. 7 évig.
Persze ma ez se jött össze. 225-ösre várva elment 2 (kettő!!!) 25-ös busz is.
De már mindegy. Ez a nap is a kutyáké.
Emlékszem ezen a buszon ülve szórakoztam azzal, hogy elemeztem az emberek magatartását. Kb a 2 évvel ezelőtti bejegyzések között rájuk lehet lelni.
Csütörtökönként mindig Patrikkal mentem haza. Uhh de rég volt. (Tegnap előtt írt.)
Meg ezen a buszon kellett rögtönzött lelki terápiát tartanom a vizilabdás barátoknak.
Nagypapám is erre hordott haza minket mikor kicsik voltunk. És mindig volt valami finomság az aktatáskájában. És mikor leszálltunk mindig meg kellett állnunk a játszótéren.
Éssel nem kéne mondatot kezdeni.
Mindjárt alhatok.
I'll close my eyes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése