"És férfi vagy nő?"
2012. október 29., hétfő
2012. október 28., vasárnap
2012. október 27., szombat
Ferenc Úr
Bús mogorván ül Petike...
Leéled az életed magányosan, aztán mikor már vége lenne rátalálsz valakire. Akkor kicsit jobb.
Nem vagy egyedül.
De a másik elmegy.
Ott vagy újra. Talán kevésbé egyedül, de megint magányosan.
És akkor minek is volt?
"Miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
Mért szárad le, hogyha újra nő?"
Csak kétszer sírtam.
Egyszer nagyon.
Ferenc Úrnak van borospincéje.
Kedves ember.
Mosolyogtam. Beléptem, és mosolyogtam.
Azt mondta valaki, hogy Ő nagyon örült neki, hogy építésznek tanulok, és hogy olyan vagyok mint a Judka.
Mondtam, hogy én nem tudom milyen volt, de biztos.
Derűs és mosolygós.
Mikor Ferenc Úrhoz odaléptem mosolyogva felrémlett, hogy tulajdonképpen nem illene mosolyognom.
Elszégyeltem magam.
Mégis.
Mindig próbált derűs lenni. Úgy az illdomos, ha derűsen búcsúztatom.
Addig mosolyogtam, amíg nem sírtam. Kétszer. Egyszer nagyon.
Ferenc Úr engem is szívesen lát szüretelni a következő szezonban.
14litert rakott el Neki a kedvenc borából.
Most nincs, aki megigya.
Nagyon finom bor.
Peti rendőr lett.
Rég nem láttuk egymást.
Túl sokszor és túl sokat nézett. Zavart.
Megkérdeztem mi motiválta?
Segíteni másokon.
Hm.
Vannak ígéretek, amiket úgyse tartunk be. Én ezeket nem szeretem se hallani, se mondani.
"Majd beszélünk."
"Majd kereslek."
"Majd látjuk egymást."
"Majd hívlak."
De vannak fájóbbak is, mert hihetőbben hangzanak:
"Feltétlenül együtt kell karácsonyoznunk."
Ferenc Úr nem ígér. Csak ajánl.
Meg sem ismertük igazán.
Karácsonykor énekeltünk.
Én Istenem adjál szállást.
Fura dolog a sírás.
Mindenkinek máshol van az ingerküszöbe.
Mindenkinek joga van sírni. Ezt néha elfelejtem.
Úgy tanultam Apától, aki meg az anyukájától, hogy a sírás a csúnya nők menedéke.
A könnyem nem hullott.
Ferenc Úr egyedül ült. Nem találta a helyét.
Mellé ültem.
Mindig odaülök a mellé, aki nem találja a helyét.
Egyszer mellém is odaülhetnének már.
Egy embernek mondtam el.
Már azt amit érzek.
Agresszív volt az.
Elöl mentünk a sorban.
Én később a dobozhoz is közel álltam.
Doboz az egész világ, és doboz benne minden férfi és nő.
Ő érkezett elsőként a ballagásomra. Akart velem egy kis időt tölteni, mielőtt felfordul minden.
Kint sétáltunk az udvaron.
Dög meleg volt. Meleg és por.
Porrá leszünk.
Nem tudom hol a kavicsom. De megkeresem.
Ez jó mulatság,
férfi
munka
volt.
2012. október 25., csütörtök
Süti
A villamosmegállóban állva végre előkaptam a Dobozt.
Süti volt benne.
Ijedtnek csináltam, de tegnap nem hoztam be, ma meg középen találkoztunk csak: én később mentem be, ő előbb jött el.
Ez a hosszútávú kapcsolatok titka.
Bálint szerint nem xD
Este igazából egyszerre végeztünk, ráadásul kivételesen egy helyen. És egy irányba megyünk haza.
Ettől függetlenül nem találkoztunk. Mindegy- beszéltünk ma eleget (sokat is).
Szóval egyedül álltam a villamosmegállóban, és sütit ettem.
Ma került belém egy szendvics 2-kor, meg 5 db süti 7-kor.
Út a karcsúsághoz.
Tegnap se ettem többet. Akkor Agresszív adott egy szendvicset.
Hiába, nincs időm. (pénzem?)
Ma is besértődött a franciatanár, mikor 16:57-kor kimentem, hogy az E ép. 8. emeletéről átérjek az I-be zht írni.
ZHn kiderült, hogy együtt (nem) járunk ergonómiára a sráccal, aki mellettem ült sg-n.
Előző félévben egy reggel láttuk egymást. Igen rákoncentrált a köszönésre: nekiment a szembejövőnek.
Ez is egy villamosmegállóban történt.
De akkor nem ettem sütit.
Szedres sütit.
2012. október 24., szerda
Mondjuk ki
-Szart se ér, hogy fürdessz!
-Mert?
-Mert...futnak utánad a fiúk?
-Nemtom.
-Nem. Mondjuk ki.
Most akkor mégis van?
Azt mondta a grafulógus, hogy nem érdemes építésznek mennem, mert annál sokkal több bennem a szeretet.
Watch out!
2012. október 23., kedd
2012. október 19., péntek
Hosszú nap
A végén persze jóra fordult minden. Csak rá kellett találnim a sajátjaimra.
Az is kiderült, hogy ők is ugyan azon a véleményen vannak mint én.
Meg munka közben senkinek nincs idje bunkónak lenni. Olyankor szimplán csak butákok.
Undorító
Sok éhező tapló paraszt.
És elvileg ők a jövő értelmisége. A jövő épìtészei.
A kortársaim!
Gusztustalan.
Szép nap lesz a mai.
2012. október 18., csütörtök
Koncert
Tegnap volt koncertem Józsi bácsinál.
Nagyon jól sikerült.
Aztán volt minden: bor, süti, toll?-toll.
Egy valami hiányzott: egy jóbarát, aki meghallgatná. Biztos van valahol, csak még nem fedte fel magát.
Egy valamire viszont jó volt a tegnap este:
-Juditka, annyit piszkáltalak, hogy minek hegedülsz. Ígérem, hogy mostantól nem foglak.
Remélem, mind érezték, hogy minek hegedülök. Én éreztem!
Mostanában sokszor felmerült bennem, hogy tényleg, MINEK?
Zenekarban szarnak vagyok elkönyvelve, a "civilek" meg leszarják (bocsánat). De akkor mit küzdök, mért szenvedek?
Magamért. Csak magamért.
Akit meg érdekel, az majd szól, és eljátszok neki valamit.
2012. október 17., szerda
Nouvelle Vague
At the moment - At the moment pont ezt a számot hallgatom :)
A közös tervünknél Nouvelle Vaguet hallgattunk, és Kristóf egy percre se tudta megállni nevetés nélkül -ő ezt csak erotikus zenének hívja. Ejnye.
2012. október 16., kedd
A doboz -egy héttel korábbi termés, csak nem postoltam
Kedden mentünk ebédelni -szakadok-, a megállóban szépen Kristóf kezébe nyomtam A dobozom, és roppant kultúráltan felrángattam magamon a ruhát, cseppet sem körülményesen.
A LEVESben viszon végre valahára sikerült összespanolnom a dolgozókkal. VégrevégreVÉGRE! Persze csakis A doboznak hála ;)
Nagyszerű, ha az ember lányának van egy doboza. Vagyis A doboza.
Lehet úgy fognak hívni mostantól, hogy a lány, akinek doboza van (vagy makettlány).
Nem muszáj ám Juditkának hívni. Annyi nevem volt mostanában, és mind aranyos, és jóleső: sütislány, széplány, lególány, makettlány(?), lépcsős lány (ez új!) Jó a széplány kicsit rémisztő, ha egy igen jó barátod mondja, de jelen esetben részletkérdés.
Erőst elkísértem zumbára. Ott is mulattságos jelenetet produkáltunk A dobozomnak hála.
Széppé tette a napom, és kész.
2012. október 14., vasárnap
2012. október 13., szombat
Koncert
A csodálantos koncert jutalmául kaptunk MIND egy-egy kindertojást.
Youth orchestra-youth orchestra xD
Leblattoltuk a Coriola nyitányt, meg egy másik darabban 2. helyett 1. hegedűt játszottam mégis, szóval azt is élesben blattoltam.
Mit számít. Én vagyok az utolsó utáni hegedűs.